Tönkreteszi magát Nagy-Britannia, ha kilép az Unióból?

Mint ahogyan a világban szinte mindenhez, az Európai Unióból való kilépéshez is lehet pozitívan vagy negatívan állni. Mondhatjuk, hogy ami történt, megtörtént, most hozzuk ki belőle a legjobbat, vagy elkezdhetünk spekulálni és rettegni a jövőtől. Nyilván az első hozzáállás a szimpatikusabb (és egyben emberbarátibb), de ebben az esetben egyáltalán nem alaptalan a pesszimizmus sem.

Gideon Rachman a Brexit lehetséges esélyeit latolgató elemzésében  rámutat, hogy a Brexit híveinek az a kiindulópontja: ha távoznak az Unióból, akkor  újjáépíthetik a régi kapcsolatokat azokkal az országokkal, amelyekkel a történelem során szoros kapcsolatban álltak.  A Financial Times vezető publicistája szerint ezzel csak egyetlen probléma van, mégpedig az, hogy ezek a ’baráti’ országok valójában gyarmatok voltak. És nem valószínű, visszavágynak a maguk mögött hagyott múltba.

A britek nemzeti öntudatában a két világháborús győzelem, különösen a nácik leverésének emléke elhomályosítja a birodalmi múlt kellemetlen tényeit. Szerinte ennek a kényelmes felejtésnek nagyon súlyos következményei lehetnek. Hogy honnan indul ez az eszmefuttatás? Egy brit tisztviselő „Birodalom 2.0-ként” utalt azokra a kereskedelmi szerződésekre, amelyeket az EU-tól való függetlenedés közben és után köthet Nagy-Britannia a Brit Nemzetközösség államaival. Ezt persze csak viccből mondta, de azért mégis elgondolkodtató, hogy valóban így látják-e a jövőbeli szerepüket a Brexit hívei.

Valamit elfelejtenek a britek

Rachman szerint a legnagyobb problémát mégsem a birodalom iránti nosztalgia jelenti, hanem az, hogy valamiről elfeledkeznek: nem kereskedő, hanem birodalomépítő, hódító ország voltak. Így már csak ezért is és az azóta eltelt hosszú évek miatt is elég problémás az a gondolatmenet, miszerint a kereskedelemben visszafoglalhatják a korábbi helyüket, hiszen Nagy-Britannia már nem uralja a világot. És sanszos, hogy nem is fogja, mert a gyarmatok kicsit lassabban felejtenek, mint a gyarmatosítók.

Így kell kereskedni brit birodalmi módra:

Azokban a „régi szép időkben” Nagy-Britannia nem pusztán  kihasználta, hanem szabályozta a világpiacokat.  Ha Veszély fenyegette a kereskedelmi privilégiumaikat, háborút indítottak, rákényszerítették egész Indiára a saját szabályaikat. Amikor Kína le akarta állítani az ópiumkereskedelmet, elsüllyesztették a kínai flottát és rábírták Peking akkori urait, hogy adják nekik át Hongkongot.

Szelektív emlékezet

A britek, olybá tűnik, a szelektív emlékezet hívei: egészen pontosan, szeretnek csak a szépre emlékezni. Két világháborúban vettek részt és mindkétszer a nyertes oldalon álltak. Napóleon és Hitler legyőzése – szép munka! Parlamenti demokrácia – elintézve! Arról azonban már nem sok szót ejtenek, hogy elég erős elnyomó gyarmatosító múlttal rendelkeznek. Rachman szerint a brit politikusoknak, beleértve Theresa May-t is, igenis emlékezniük kéne a kevésbé szép dolgokra is, mielőtt még jobban elragadtatják magukat és valami olyanba kezdenek bele, aminek sikere minimum kétséges

forrás: www.napi.hu