Váradi varázs

Be kell valljam, hogy pont a fent említett „kombóból” kiindulva még sohasem jártam Romániában. 
Pedig évek óta mondom magamnak, hogy Erdélybe is el kell jutni egyszer, de valahogy kimaradt.
Így óriási kíváncsisággal vágtam neki az utazásnak. Hát, hogyne tenne izgatottá, hogy végre közelről láthatom a magyar irodalom legendás szerelmének bölcsőjét, ahol (egyik kedvenc költőm) Ady megpillantotta Lédát (vagy fordítva?), Osvát Ernő, Szigligeti Ede, Pázmány Péter szülővárosát, Krúdy Gyula, Juhász Gyula, Dutka Ákos – és folytathatnám az illusztris sort – alkotó éveiknek színterét. 

Amint beértünk kisbuszunkkal Nagyváradra, mellettem ülő kolléganőm felsóhajtott: „Jaj, mikor utoljára itt jártam, gyerekek nyújtották felém a kezüket és kenyeret kértek…!” Hát nem hozta meg a jókedvem. Mikor a buszunk megállt az ötcsillagos Hilton szálló ultramodern, csupa üveg épülete előtt, kettős érzés kerített hatalmába, amely nagyváradi tartózkodásom alatt végig velem maradt.
Múlt és jelen, elhanyagoltság és luxus furcsa találkozása.

A szecesszió városa

Ami igazán lenyűgöző és semmivel sem összehasonlítható: a város építészete, a bécsi szecesszió és a francia Art Nouveau szellemiségében született épülethomlokzatok randevúja. Ilyen töményen találkozni a szecesszióval ritkán adatik meg az ember lányának (fiának sem); a városban közel 300 szecessziós épület található. 

Nagyvárad utcáin sétálva a kettős érzés csak jön velem: egyrészt remekül látszik, hogy a városvezetésnek fontos, hogy a település ékköveit, a százévesnél is idősebb építészeti remekműveket megóvják, felújítsák – és szerencsére igényesen teszik is –, közben szívfacsaró látni a – sajnos még mindig sok – felhálózott épületet, (hogy ne hulljon a vakolat az emberek fejére), amelyek jobb sorsukat várják, és amelyre jócskán érdemesek is. Mint „mindentudó” idegenvezetőnktől megtudtuk, a szecessziós házak a város koncepciója miatt előnyt élveznek, így a többi csodálatos barokk, eklektikus épületre ki tudja, mikor kerülhet majd sor. Mindenesetre a város hihetetlen ütemű fejlődését nézve, van remény.

Vallások találkozása

A második csoda, amivel találkoztam, a vallások gyönyörű együttélése. Szintén a város vezetésének hozzáállását dicsérik a felújított templomok, mindegyikre sor került, legyen az katolikus, evangélikus, református, görög-katolikus vagy a zsinagóga.

Valamennyi templom körülbelül egy óra alatt bejárható, a sokat mondó Egyesülés terén, igazi lélekemelő élményt biztosítva számunkra. Sétánkból természetesen ne hagyjuk ki a történelmi jelentőségű püspöki palotát sem, és városnéző körutunk méltó zárása lehet a Gombának nevezett kilátó, ahonnan pompás panoráma nyílik a lábunk alatt elterülő városra. A romantika kedvelőinek este ajánlott a látogatás.

Termálvízzel védték a várat

S a felújított épületek száma még mindig folytatódik, így utunkat a város sok évszázados jelképe, a vár felé vesszük, melynek sok legendája kering, de most csak egyet osztok meg: a hős vitézek sokáig úgy tudták a váradi várat a török hódítóktól megvédeni, hogy a várárkot soha be nem fagyó, forró hévízzel engedték tele, így a vár megközelíthetetlenné vált az idegenek számára. Sajnos csak addig, amíg egy áruló el nem mondta a törököknek, hol engedhető le a víz az árokból. Így aztán a vár elesett. Most viszont régi pompájában tekinthető meg, a reneszánsz falak kulturális programoknak, kézműves háznak, koncerteknek, fesztiváloknak adnak otthont, és nem mellesleg a vadonatúj, igen színvonalas helytörténeti kiállításnak is.

Gasztronómiai élmények

Amikor a lábunk lejártuk, és agyunk sem bír már több művészettörténeti tényt befogadni, bizonyára meg is éhezünk. Ebben az esetben csak a választás nehéz, mind a hagyományos konyha kedvelői, mind a fine dining rajongói (én ez utóbbira tettem le a voksom) megtalálhatják a számításaikat. Csak arra kell figyelni, hogy az étkezés utánra már ne tervezzünk sok programot, mert a mozgásunk bizony nehézkessé válik. Amennyiben elegáns környezetre, kifogástalan kiszolgálásra és különleges kulináris élvezetre vágyunk, a Graf vendéglőt keressük fel, melynek hangulatos kerthelyiségét tavasztól őszig élvezhetjük.
Viszont, ha éppen egy meseszép környezetben, mondjuk a Sebes-Körös partján szeretnénk elkölteni ebédünket, akkor a vadonatúj Spoon nevű helyet javasoljuk, ahol a bőséges étel-, ital- és kávéválasztékból bizonyára megtaláljuk az ízlésünknek megfelelőt. S bármily meglepő, minden olcsóbb, mint Magyarországon, az Egyesült Királyságról már nem is beszélve.

Víz, víz, víz!

S ha netán azt gondolnánk, vajon mit lehet még csinálni ezen a környéken a városnézésen túl, eláruljuk: fürödni. Éppen ezen a nyáron adják át az új Nymphaea Aquaparkot, így tehát, aki még idén tervezi a nagyváradi látogatást, az az elsők között próbálhatja ki az aqua „műfajban” minden igényt kiszolgáló komplexumot, amelyre azt is mondhatnánk: egy gyermekparadicsom, de a gyermek lelkű felnőtteknek is felhőtlen szórakozást nyújt – a csúszdák mindenképpen, kipróbáltuk.

A gyógyulásra, regenerálódásra vágyóknak a Félix-fürdő lesz a nyerő választás. Szállásnak pedig a fürdővel összeépült szállodaegyüttest válasszuk, ha igazán kellemesen szeretnénk pihenni. A szállodát úgy alakították ki, hogy szárnyankét más kategóriába sorolták, így ízlésünknek és pénztárcánknak megfelelően választhatunk. 

Nagyváradon is gyorsan elrepült az idő, pedig még annyi tenni-látnivaló várt volna rám; egy elhatározás viszont megszületett bennem a hazafelé úton; mindent bepótolok – legközelebb!

szerző: Veszeli Annamária