Skip to main content

Hamarosan itt a középiskolai központi felvételi: ezekre érdemes figyelniük a diákoknak és a szülőknek

Hamarosan itt a központi írásbeli felvételi, amely sok tanuló számára az első igazán komoly vizsgahelyzet. Szakértők szerint a siker nem a magoláson múlik, hanem a tudatos felkészülésen. Összegyűjtöttük azokat a tippeket és szempontokat, amelyekre érdemes odafigyelni a következő időszakban.

A középiskolai központi írásbeli felvételi egy országosan egységes vizsga, amelyet a 4, 6 és 8 osztályos középiskolákba jelentkező tanulók írnak meg magyar nyelvből és matematikából. Mindkét vizsgára 45 perc áll rendelkezésre és összesen 100 pont szerezhető. A 2026-os felvételi időpontjai már ismertek: a központi írásbelit 2026. január 24-én rendezik meg, míg a szóbeli felvételikre 2026. március 2. és 19. között kerül sor az érintett középiskolákban.

„Minden évben több tízezer diákot és családot érint ez az időszak. A középiskolai központi felvételi sok fiatal számára az első olyan helyzet, ahol nemcsak a tudás, hanem a koncentráció, az időbeosztás és a stresszkezelés is számít” – mondta Mester Márk, az egyik leggyorsabban növekvő hazai edukációs márka, a Jójegy társalapítója. Hozzátette: a felvételi azonban nemcsak a lexikális tudást méri, hanem azt is, mennyire tudja a tanuló alkalmazni az ismereteit egy éles helyzetben.

Ne csak tanuljon a diák, hanem értse is a központi felvételi logikáját

Az egyik leggyakoribb hiba, hogy a tanulók feladatokat oldanak meg anélkül, hogy átlátnák, mit és miért kér a vizsga. Magyar nyelvből például különböző készségek jelennek meg: rövid nyelvi és logikai feladatok, szövegértés, majd egy fogalmazás, amely önmagában 10 pontot ér. Matematikából pedig nemcsak az eredmény számít, hanem a gondolatmenet is. Ha a diák tudja, melyik feladattípus milyen levezetést igényel, sokkal magabiztosabban tud dönteni arról is, mennyi időt szán rá.

Időre gyakorolni elengedhetetlen a felkészülés során

A 45 perces időkeret sok tanulót meglephet élesben. Ezért a felkészülés során érdemes rendszeresen időre gyakorolni, akár rövidebb, 30-35 perces időkerettel. Így a diák megtanulja, mikor érdemes továbblépni egy nehezebb feladatról, és hogyan ossza be az energiáját megfelelően.

„Fontos tanács, hogy ha egy feladat elsőre nem megy, nem érdemes beleragadni. A könnyebb, »biztosabb pontokat« érő feladatok megoldása stabil alapot adhat” – hívta fel a figyelmet Mester Márk.

A legtöbb pont sok esetben figyelmetlenségből vész el

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pontvesztések jelentős része nem feltétlenül tudáshiányból fakad. Gyakori hibák: a feladat utasításának félreolvasása, a megoldás le nem írt lépései, vagy az, hogy a válasz nem abban a formában szerepel, ahogyan azt kérik.

„Sok diák jó irányba gondolkodik, mégsem kap maximális pontot, mert nem fejti ki megfelelően a válaszát” – mondta a Jójegy társalapítója, aki hozzátette, hogy ez gyakorlással persze érdemben javítható.

Szülőként erre is érdemes odafigyelni

Szakértők szerint a szülők azzal segíthetnek a legtöbbet, ha nem növelik a nyomást, hanem kiszámítható kereteket adnak: rendszeres tanulási időt, nyugodt környezetet és reális elvárásokat. A túlzott stressz ugyanis könnyen visszaüthet.

„Érdemes arra is figyelni, hogy a felkészülés ne maraton legyen: napi akár 15-20 perc tudatos gyakorlás sok esetben hatékonyabb lehet, mint az alkalmi, de hosszú ideig tartó egybefüggő gyakorlás” – emelte ki Mester Márk.

Digitális eszközök a tanulásban: a modern és hatékony felkészüléshez

A felkészüléshez egyre többen használnak digitális tanulási megoldásokat, amelyek vizsgaszerű helyzeteket teremtenek és azonnali visszajelzéseket adnak. Ilyen például a magyar fejlesztésű Jójegy is, amely animált videókkal, gyakorlófeladatokkal és vizsgaszimulációval is segíti a felkészülést. A magyar edukációs startup a nemrég megújult érettségi mellett, a középiskolai felvételihez igazodó tananyagokat is kínál. Az ilyen tanulási lehetőségek használatával könnyebbé válhat a felkészülés a központi felvételire. Ráadásul, ha egy diák tudja, hogy nagyjából mire számíthat a vizsgán, az önmagában csökkentheti a szorongást és támogathatja a magabiztosabb hozzáállást is.

A vizsga napjára szintén érdemes stratégiával készülni

Mindenekelőtt fontos, hogy a központi felvételit megelőző nap feküdjünk le időben. A kipihent ébredés ugyanis pótolhatatlan, de a felvételi napján az időbeni ébredésről és a pontos helyszínre érkezésről se feledkezzünk meg. Készüljünk megfelelő folyadékkal és valami harapnivalóval is, hogy kézközelben legyen szükség esetén. A vizsga alatt kulcsfontosságú a figyelmes feladatolvasás, az idő tudatos kezelése és az, hogy a diák hagyjon pár percet az ellenőrzésre. Ha nincs külön jelezve, hogy hibás válaszért mínusz pont jár, érdemes mindent leírni, ami a megoldás része lehet. Ha van aznap egy kis izgalom az természetes, sőt segíthet is a koncentrációban, ezért ettől semmiképp sem kell megijedni.

Válságálló vállalat 2026-ban: Miért az AI a legjobb biztosítás a politikai ciklusok ellen?

Amikor egy vállalatvezető vagy egy közműcég igazgatója 2026 elején végignéz a naptárán, pontosan tudja, hogy az előtte álló hónapok nem a nyugodt építkezésről szólnak majd.

A politikai és gazdasági ciklusok váltakozása Magyarországon mindig magával hoz egyfajta vibrálást, egy nehezen megfogható bizonytalanságot, amely átszivárog a tárgyalótermekbe és a gyártósorok mellé is. Ebben a környezetben a „stabilitás” szó új értelmet nyer. Már nem azt jelenti, hogy minden marad a régiben, hanem azt, hogy a szervezet képes-e sértetlenül, sőt megerősödve átúszni a változások hullámai alatt.

Tóth Mihály, az Auctoris marketingkommunikációs szakértője és az adatvezérelt vállalatvezetés evangelistája szerint a legnagyobb kockázat ma már nem a piaci visszaesés, hanem a technológiai megtorpanás. Azok a cégek, különösen az állami és önkormányzati szférában mozgók, amelyek a döntéseiket még mindig kizárólag szubjektív megérzésekre vagy elavult riportokra alapozzák, 2026-ban komoly veszélybe kerülnek. A transzparencia és a mérhetőség ugyanis az egyetlen valódi pajzs a politikai széljárás változásaival szemben.

„Egy vállalat stabilitását régen a kapcsolati tőke adta, ma a technológiai immunitás” – kezdi a gondolatmenetet Tóth Mihály. „Aki 2026-ban nem automatizálja a kritikus folyamatait, az kiszolgáltatja magát a munkaerőpiaci hiánynak és a változó politikai-gazdasági széljárásnak. Mi a vállalatfejlesztési folyamat során nem szoftvereket javaslunk, hanem a biztonságot kódoljuk a rendszerbe.” Ez a technológiai immunitás azt jelenti, hogy a vállalat működése függetlenedik az egyéni hibázási lehetőségektől és a külső kényszerítő körülményektől. Ha a folyamatok automatizáltak, a riportok pedig valós idejűek, a vezető kezében egy olyan kormánykerék van, amely akkor is engedelmeskedik, ha a tenger viharos.

Nézzük meg a puszta számokat, mert 2026-ban a racionalitás minden eddiginél fontosabb. A bérköltségek emelkedése és az adminisztratív terhek növekedése olyan satuba szorította a hazai nagyvállalatokat, amelyből a hagyományos módszerekkel – például egyszerű költséglefaragással – már nem lehet kijönni. Itt lép be a képbe a mesterséges intelligencia és a folyamatautomatizálás, mint a leghatékonyabb bérköltség-optimalizáló eszköz.

Tóth Mihály gyakran hangsúlyozza a tárgyalásai során: „2026-ban nem az a kérdés, hogy megengedheti-e magának az AI-t, hanem az, hogy meddig bírja fizetni azokat a manuális folyamatokat, amiket a versenytársai már fillérekből automatizáltak. Az AI nem költséghely, hanem a leggyorsabban megtérülő befektetés a bérköltségek robbanása ellen.” Ez az üzenet különösen fájdalmasan érintheti azokat a vezetőket, akik még mindig abban bíznak, hogy „majd megoldjuk okosba’” vagy „keresünk még két embert az adminisztrációra”. A valóság az, hogy 2026-ban nincs több ember, és aki van, az drágább, mint valaha.

A reziliens működés, amelyre ma mindenki törekszik, az adatoknál kezdődik. Az önkormányzati és állami fenntartású cégek vezetői számára a 2026-os év különösen érzékeny. A választási ciklusok természetes velejárója a fokozott ellenőrzés és a bizonyítási kényszer. Egy olyan rendszerben, ahol minden fillér útja követhető, ahol az AI prediktív analitikája előre jelzi a várható költségnövekedést vagy a szolgáltatási igények megugrását, a vezető támadhatatlanná válik. Az objektív adatok nem vitathatók, és nem függnek politikai szimpátiától. Ennek hétlépéses módszertana, amely auditra és lépcsőzetes megvalósításra épül, pontosan ezt a támadhatatlanságot hozza létre.

Sokan azonban félnek az átállástól. „Mire jó nálunk az AI? Komoly munkaerőt kiváltó megoldásra van szükségem” – hangzik el a kérdés szinte minden tényfeltáró beszélgetésen. A válasz pedig nem a sci-fi filmek világából érkezik, hanem a napi gyakorlatból. Az AI 2026-ban már nem egy beszélgető robot, hanem egy „operatív munkatárs”, amely képes kezelni a teljes ügyfélkommunikációt, optimalizálni a logisztikai útvonalakat, vagy éppen másodpercek alatt összeállítani a havi zárójelentéseket.

De mi lesz a kollégákkal? Ez a kérdés nemcsak etikai, hanem stratégiai jelentőségű is. Tóth Mihály és az Auctoris csapata szerint a humánus átalakulás az egyetlen járható út. „Sokan féltik a munkatársaikat az AI-tól. Én azt mondom: féltse őket a monotonitástól! Az átalakulást humánus módon menedzseljük: a felszabaduló kapacitást nyereségtermelő feladatokra irányítjuk át. Az automatizáció visszaadja nekik az értékteremtés lehetőségét, miközben a cég eredményessége kiszámíthatóvá válik.” Ez a megközelítés megszünteti a belső ellenállást a technológiával szemben, hiszen a munkatársak nem az ellenséget, hanem a segítséget látják az új rendszerekben.

A 2026-os év trendjei a Google keresésekben is világosan kirajzolódnak: a „reziliens vállalatirányítás”, az „adatvezérelt döntéshozatal” és a „folyamatautomatizálás megtérülése” kifejezések iránti érdeklődés ugrásszerűen megnőtt. Ez nem véletlen. A vezetők érzik, hogy a régi struktúrák elérték teljesítőképességük határát. Aki ma szakértőt hívja segítségül, az nem egy egyszerű tanácsadói projektet vásárol, hanem egy belépőt a jövőbe.

A folyamat jellemzően egy tényfeltáró beszélgetéssel kezdődik. Ez az a pont, ahol a tanácsadó a mélyére ás a cég aktuális állapotának. Nincs mellébeszélés, nincsenek felesleges körök. Az elemzés után egy olyan stratégiai terv készül, amely nem a fióknak szól, hanem a mindennapi működés alapja lesz. Az eredmény? Stabilizált működés, csökkenő fluktuáció és egy olyan új növekedési pálya, amely független a külső gazdasági- és politikai zajoktól.

Végezetül, ne felejtsük el a pszichológiai tényezőt sem. Egy vezető számára a legnagyobb teher a bizonytalanság. Az a tudat, hogy bármelyik pillanatban bekövetkezhet egy olyan változás, amire nincs ráhatása. Az automatizáció és az AI bevezetése 2026-ban pont ezt a terhet veszi le a vállakról. A stresszmentesebb vezetés nem egy vágyálom, hanem a technológia által kínált realitás. Amikor a folyamatok óramű pontossággal működnek, a vezetőnek marad ideje arra, amire valójában hivatott: a stratégiai gondolkodásra és a jövő építésére.

A folyamat végén a siker közös. Legyen szó a vállalat teljes megújításáról vagy az értékesítési rendszereinek átalakításáról, a cél mindig ugyanaz: egy olyan vállalat, amelyre büszke lehet az alapító, a vezető és az összes munkatárs. És amikor a 2026-os év végén, a politikai és gazdasági hullámok elültével pezsgőt bontunk, tudni fogjuk, hogy a siker nem a szerencsén múlott, hanem azon a bátor döntésen, hogy időben a technológia mellé álltunk.

Időgépet épített lakóinak a Magyar Hospice Alapítvány

A Magyar Hospice Alapítvány „Időgép” néven indította el új kampányát, amelyben betegek, hozzátartozók, szakemberek és ismert művészek idézik fel életük legfontosabb pillanatait egy a gyermekkor biztonságát megtestesítő, mégis a felnőtt élet legnehezebb kérdéseihez visszavezető kartondobozból épített Időgépbe ülve. A kampány célja, hogy megmutassa: a hospice ellátás nem az elmúlásról szól, hanem a szeretetről, a gondoskodásról, a fájdalom csillapításáról, a méltóságról és arról, hogy utunk végéhez közeledve is számít, ki fogja a kezünket.

Néha elég egyetlen emlék, egy kérdés vagy egy tárgy, hogy megálljon körülöttünk az idő. Például egy puha karosszéket körülölelő kartondoboz, gyerekkori álmaink bunkerének tökéletes, belülről tündérfényektől derengő mása, amely elsőre játéknak tűnik csupán, aztán kiderül: ez a világ egyik legfontosabb találmánya. Egy Időgép, ami visszavisz életünk legfontosabb pillanataihoz: az apró örömökhöz, bánatokhoz, első csókokhoz, gyerekkori csínyekhez és szerelmekhez, régi és tavalyi karácsonyokhoz, születésekhez és az elmúlással kapcsolatos legnehezebb gondolatokhoz. És visszavisz azokhoz az emberekhez is, akik talán már nincsenek velünk, de üzenetük itt maradt, emlékül a családnak, tanulságul mindannyiunknak. Ebből az élményből, ezekből a csendes visszautazásokból született meg a Magyar Hospice Alapítvány „Időgép” kampánya. És nem, nem a halálról szól. Az életről.

A hospice alapvetően nem csak intézményi ellátást jelent, hanem az otthon melegében, a nappalik csendjébe, a megszokott bútorok közé visszahúzódó életet, ahol a legtöbb beteg a végsőkig maradni szeretne. Itt kezdenek el egymásra hangolódni a család és a hospice-csapat tagjai – orvosok, ápolók, pszichológusok, gyógytornászok, önkéntesek –, akik hetente, vagy ha kell, ennél is gyakrabban érkeznek, hogy a teherből könnyítsenek, a félelemből kapaszkodót teremtsenek. Ez az otthoni gondoskodás az, ami sokszor hónapokon át megtartja a családokat saját ritmusukban.

És ha eljön egy pont, amikor az otthon már nem bír el mindent, akkor veszi át a szerepet a Budapest Hospice Ház. A Kenyeres utcai épületben 10 ágy várja azokat, akik számára a gyógyulás ugyan már nem lehetséges, de a hátralévő idő minősége annál fontosabb. Aki belép ide, hamar észreveszi, hogy ez a hely más, mint egy kórházi osztály. A csend itt nem terhes, inkább rendezett; a figyelem nem hivatalos, hanem természetes és személyes, és olyan nyugalom lengi be a tereket, ahol nem kell elrejteni a félelmet, és ahol az élet utolsó fejezete is méltósággal továbbírható.

„Körülbelül 20 évvel ezelőtt jártam itt először. Dobó Kata, aki már akkoriban támogatta az alapítványt, hívott el önkéntesnek. Édesanyám akkor már nem élt. Ültem a kocsiban, s vagy fél óráig hezitáltam, bejöjjek-e vagy meneküljek? Féltem. Féltem, mi fog itt bent várni rám. Aztán erőt vettem magamon, és amit tapasztaltam, minden képzeletemet felülírta.”

– mesélte az Időgépben Csányi Sándor színművész, aki azóta is vissza-visszatér önkéntes munkát végezni.

Pályatársai, Kováts Adél és Mácsai Pál, akik szintén fontosnak tartották, hogy részt vegyenek a kampányban, családi érintettség okán kerültek kapcsolatba a Magyar Hospice Alapítvánnyal. „Van az elfekvő, és van ez a Hospice. Ami a borzalmas elfekvő ellentéte. Ahogy mindent lehet a világon jól és rosszul csinálni, szívtelenül és szívvel, úgy a kísérést is” – fogalmazott Mácsai.

Kováts Adél lánya, Rozi életének azon nehéz pillanatait idézte fel, amikor tiniként a nagyszüleitől búcsúzott a III. kerületi intézményben: „Van egy fogalom, amit korábban nem ismertem, és itt tanultam meg: szép halál. Vagy másként: jó halál. Hogy igenis lehet szépen meghalni. Nem azt mondom, hogy a nagymamáim halála volt a legszebb. De a legméltóságteljesebb.”

Ahogy sorra bomlottak ki a történetek, egyre világosabbá vált, hogy ugyanazt a tapasztalatot fogalmazzák meg mind: amit az itt dolgozók, az önkéntesek és a betegek nap mint nap átélnek. A hospice-ban mindenki máshonnan érkezik, más útról, más terhekkel, de ugyanott találják meg önmagukat, abban a különös békében, amely akkor születik meg, amikor valaki érzi, hogy nincs egyedül.

Bukovszky Zoltán önkéntes például egy szórakozóhely mosdójában látott szórólap miatt jött el először. Aztán maradt. Az Időgépben arról mesélt, milyen volt, amikor egy idős férfi akkor tért örök nyugovóra, amikor ő ott ült mellette: „Fogtam a kezét, és nem vettem észre, mikor hunyt el. Akkor döbbentem rá, hogy a halál nem vergődés, nem drasztikus és nem egy pillanatnyi esemény. Csöndes folyamat.”

Dr. Gergely Anita, a gyermekhospice otthonápolási program orvosa arról beszélt, milyen sokat jelent egy család mellett állni életük legnehezebb időszakában. Nem lehet elvenni a fájdalmat, de lehet segíteni abban, hogy ne maradjanak egyedül vele. Hogy legyen kapaszkodó ott is, ahol elsőre nem látszik.

És ott vannak a betegek történetei. Azoké, akik talán már nincsenek is közöttünk, de mondataikat, emléküket az Időgép megőrizte.

Sándor például így fogalmazott:

„Azt éreztem amikor a kórházban voltam, hogy lelkileg is nagyon megviselt a dolog. De itt lelkileg meggyógyultam.”

Mariann az unokáinak üzent, és elszavalta az Anyám tyúkját.

József, aki otthona nyugalmából érkezett erre a különös utazásra, megpróbálta elmagyarázni, milyen, amikor a halálos ítélet kimossa az ember emlékeit, s amikor egy hónapot adnak neki – aminek már öt hónapja.

Hozzá hasonlóan Tündét is otthon ápolják, ő élete első csókjáról éppúgy mesélt, mint arról, hogyan találkozott fia szintén rákos megbetegedése folytán a Magyar Hospice Alapítvánnyal, illetőleg mit jelent az idő, amikor már semmi más feladat nincs a földi létben, mint várni az elmúlást.

Ezek a vallomások együtt rajzolják ki, mi a hospice valójában: egy csendes jelenlét, egy emberséget őrző szemlélet, egy szebb világ ígérete, ahol az utolsó napok, hetek nem elszigetelődnek, hanem megtelnek figyelemmel, jelenléttel és apró, emberi pillanatokkal. Ahol a félelem helyét gyakran a megértés vagy a megkönnyebbülés veszi át.

A film azonban a súlyos valóságra is rávilágít. Miközben szinte minden megszólaló kétszer annyi férőhelyet álmodott a jövő Magyar Hospice Alapítványába, a jelenlegi tíz ágy működése sincs biztosítva a következő évre, az otthoni ellátásról nem is beszélve. A NEAK finanszírozás csupán a szükséges források húsz százalékát fedezi; a fennmaradó összeget hónapról hónapra adományokból kell előteremteni. A bizonytalan finanszírozás pedig épp azt az ellátást veszélyezteti, amely a legkiszolgáltatottabb pillanatokban nyújt támaszt.

Az Időgép, amelyben ezek a történetek elhangzottak, ma is ugyanott áll, fényekkel körberajzolva. Várja az alapítvány betegeit, akik még beülnének egy pillanatnyi visszaútra, hogy hazavigyenek egy emléket, elmondjanak egy üzenetet, vagy csak megfogalmazzanak valamit, amit addig nem tudtak. És amikor majd lesznek, akik már nem térnek vissza többé, a történeteik akkor is velünk maradnak: egy mosolyban, egy félmondatban, egy kamaszkori történetben.

A Magyar Hospice Alapítvány azért kéri a támogatást, hogy ez a hely továbbra is az maradhasson, ami: egy otthon az utolsó időszakra, ahol nem félnek az idő múlásától, ahol az élet még tart.

Az Időgépes utazásokból készült film az alábbi linken érhető el: http://hospicehaz.hu/idogep/

Műszaki és jogi buktatók rejtőzhetnek az olcsó ingatlanok mögött

Műszaki és jogi buktatók rejtőzhetnek az olcsónak tűnő ingatlanok mögött – figyelmeztet Kálmán Ildikó, a BrixIngatlan.hu szakértője. Az alternatív piacon – ahol végrehajtási, adóhatósági vagy állami eljárásokból származó lakások cserélnek gazdát – akár 30–40 százalékos árkülönbségek is előfordulhatnak, ám ezek az ügyletek fokozott előkészítést igényelnek. A szakértő szerint az első lépés a kockázatos, bizonytalan jogi vagy műszaki hátterű ingatlanok kizárása.

Az Otthon Start program elindulása érezhetően felpörgette a hazai ingatlanpiacot. Az árak sok térségben rövid idő alatt ugrottak meg, és ma már egy átlagos állapotú, közepes méretű lakás is könnyen a 70–80 millió forintos sávba kerül. Aki kivár, gyakran milliókkal drágábban találja meg ugyanazt az ingatlant, mint néhány hónappal korábban. A látványos áremelkedés ellenére azonban létezik egy kevésbé szem előtt lévő piac, ahol továbbra is jelentős árkülönbségekre lehet felfigyelni. Ez az úgynevezett alternatív ingatlanpiac, amelybe a végrehajtási, állami, önkormányzati, adóhatósági és magáneljárásokban értékesített ingatlanok tartoznak. Ezek az ügyletek nem jelennek meg a klasszikus hirdetési portálok kínálatában, és egészen más logika szerint működnek.

Olcsóbb, de összetettebb ügyletek

Az alternatív piacon az alacsonyabb ár nem jár automatikusan. A folyamatok bonyolultabbak, a határidők eltérnek a megszokottól, és gyakran egyszerre több ügyletet kell figyelemmel kísérni.

„Sokan próbálkoznak, de megfelelő előszűrés és folyamatos jelenlét nélkül a legtöbb önálló kísérlet kudarccal végződik. Ezeknél az ingatlanoknál az a döntő, hogy tudjuk, egyáltalán melyik ügyletre érdemes elindulni.”

– mondta Kálmán Ildikó, a BrixIngatlan.hu szakértője.

Mint fogalmazott, egy alapos szakértői előkészítés gyakran már önmagában eldönti egy ügy sorsát. „Az első lépés sokszor az, hogy kizárjuk azokat az ingatlanokat, amelyek első látásra olcsónak tűnnek, de jogilag vagy műszakilag túl nagy kockázatot hordoznak. Erkölcsileg szinten fontos, hogy szándékosan kerüljük a devizahiteles ügyeket; ugyanezt javasoljuk a saját kivitelezésű, magánúton elindulóknak is. Nemcsak etikai, hanem ár szempontból is: forint alapú ügyből sokkal több van és sokkal jobb eredményt hozhatnak, ahogy az alábbi példák is szemléltetik.”

Több tízmilliós különbségek a piaci árhoz képest

Az elmúlt hónapokban lezárt ügyletek jól mutatják, mekkora eltérés lehet a piaci ár és a tényleges vételár között. Budapesten, a Vizafogó sétány közelében, az Árpád híd és a Duna között egy keresett környéken fekvő garzon téglalakás piaci értéke 49–50 millió forint volt, amely végül 33 millió forintért cserélt gazdát.

Komárom-Esztergom vármegyében, zöldövezeti környezetben, a Duna közelében egy 56 négyzetméteres, összkomfortos panellakás 23,8 millió forintért kelt el, miközben az aktuális piaci értéke közel 39 millió forint volt. Az ingatlant a vevő később már nyereséggel továbbértékesítette. Dunaújvárosban, ahol az 50–55 négyzetméteres lakások hirdetési árai jellemzően 34–35 millió forint körül alakulnak, egy panelprogramban felújított, jó állapotú lakás 20,6 millió forintért talált gazdára.

„Ezeknél az ügyleteknél valóban nem elírásról van szó. Egy jól kiválasztott eljárásnál ekkora különbségek is előfordulhatnak” – mondta Kálmán Ildikó.

Nem csak a fővárosban működik

Az alternatív piac nem kizárólag nagyvárosi jelenség. Dömsödön, Budapesttől mintegy 45 kilométerre, jó közlekedéssel és a Dunától sétatávolságra egy kádár-kocka családi ház és egy külön lakás együtt 17,5 millió forintért volt elérhető. A környéken a hasonló ingatlanok árai 38 és 50 millió forint között mozognak. Kisebb költségvetéssel is születtek eredmények: Nagykanizsán egy 34 négyzetméteres téglalakás 6,2 millió forintért, Miskolcon egy 36 négyzetméteres lakás 4,3 millió forintért, Komlón pedig egy háromszobás, 67 négyzetméteres ingatlan 12,5 millió forintért zárt sikeresen.

„A kínálat országos, és sokkal változatosabb, mint azt sokan gondolják. Nem kizárólag problémás ingatlanokról van szó, hanem jó adottságú lakásokról és házakról is.”

– tette hozzá a BrixIngatlan.hu szakértője.

A kedvező árak ára a fokozott odafigyelés. Több ügylet párhuzamos követése, gyors döntések és a jogi háttér pontos értelmezése nélkül könnyű hibázni. „Ez a piac azoknak kedvez, akik türelmesek, rugalmasak és hajlandók időt szánni a folyamatra. Aki csak alkalomszerűen figyeli a lehetőségeket, könnyen lemarad az igazán jó dealekről” – fogalmazott Kálmán Ildikó.